Régi német nevén Lerchenfeld avagy Budapest XIV. kerülete Zugló, a pesti oldal legnépesebb és a fõváros harmadik legnépesebb kerülete. A Zugló név eredetére két magyarázatot is lehetségesnek tartanak. Egyik szerint a szuglyó vagy zugla szóból ered, mely ami a 19. században zugot, sarkot jelentett.
A másik magyarázat szerint a német eredetû szugló szó mocsárlyukat jelent. A Szugló elnevezést egészen a XIX. század végéig magán viselte a kerület, melyre jelenünkben a Szugló utca emlékeztet.
A középkori múltját tekintve ezen a területen létezett Rákos mezeje, ami olyan erdõs-mocsaras vidék volt, amit nem laktak. Azonban itt rendezték a középkorban az országgyûléseket 1286-tól egészen 1540-ig, ahogy Hunyadi János is itt kapta meg a kormányzói méltóságot 1445-ben. Majd a terület egyre kopárabbá vált, mivel a XVII. században a város építéséhez, fejlesztéséhez innen vágták ki a fákat.
Zugló története az 1842. évre tehetõ, amikor József nádor a területen emeltetett kápolnát elhunyt lánya emlékére. Ez volt a Hermina kápolna, mellyel elkezdõdött Herminamezõ története is. 1843-ban már három nyaralószálló üzemelt Herminamezõn, így hamar ismert nyaraló- és gyógyhelyként tartották számon. Aztán szépen lassan a 19. századra településhellyé is változott, köszönhetõen a város terjeszkedésének és a Városliget kialakításának, melyet a millenniumi ünnepségekre építettek. A városligetnek anno jó legelõje volt, ezért Ökördûlõnek is nevezték. A török megszállást követõen a Városliget fásítását Mária Terézia rendelte el 1751-ben, majd II. József is tett az ügy érdekében.
1850 körül megjelentek az elsõ villák a Hermina út és az Ajtósi-Dürer sor környékén. Az elkövetkezõ 3-4 évtizedben beépült a Thököly út és az Erzsébet királyné útja is, a század végén pedig a Bosnyák tér is.
Szintén a századforduló környékére datálható a Millenniumi Földalatti Vasút egy szakaszának elkészülte, melyet Európában csak a londoni elõzött meg. A kerület szélén a XX. század körül beindult az iparosodás, a sugárirányú úthálózat pedig egy átgondolt tervezést mutat a mai napig. Ez annak köszönhetõ, hogy a belvárost az agglomerációval összekötõ szakaszban helyezkedik el a kerület.
1890 és 1900 között ugrásszerûen nõtt a kerület népessége, mivel ekkor népesítették be Nagyzugló, Kiszugló és Törökõr térségét, viszont a közmûvesítés lassan haladt, így sokáig hosszú sétákat kellett megtenni az ivóvízért és még az útviszonyok is nehézkesek voltak. Kiszuglón két fõ útvonal alakult ki, az egyik a Thököly út volt, melyen Lóvasút közlekedett a másik pedig a Nagy Lajos király útja. Törökõr nevét egy huzamosabb ideig, a szántón állomásozó török szpáhicsapatról kapta. Ezen a területen aztán még sokáig mûködtek szántók.
Maga a 14. kerület csupán 1935. június 15-én alakult, ugyanis ezt megelõzõen a 6., 7., és 10. kerülethez tartozott. A Zugló név pedig 1950-ben vált hivatalossá, ahogy a többi kerület történelmében is mérvadó volt a Nagy-Budapest létrejötte. Majd a kertvárosias jelleget felváltotta a rohamos lakásépítések közepette kialakuló lakótelepi arculat, melyek közül a legnagyobb lakótelepe a Füredi utcai.
